bejegyzésekből

Anyagok > Bejegyzésekből

Közösségi oldalakon megjelent bejegyzésekből:

⦚ Az ember maga is természeti lény. Nem más. Az vonatkozik rá, mint bármi más természeti lényre.

És lesz belőle, ami lesz; alakul belőle, ami alakul. Szíve, belső tulajdonságainak, sajátságainak vezérlete, strukturáló erőtere szerint.

Közben lehet, benne van, hogy lelegelik, elfagy, megcsonkítják, stb. És aztán, ha még tud, él és nő tovább, amíg és ahogy még tud.

#

Belülről él és fejlődik, sajátságai szerint.

SAJÁTSÁGAI SZERINT – nincs más, hiába is akarna mást.

Sajátságait kifejti, kibontja. A maga sajátságos módján. És helyzete nyújtotta mód szerint.

Ahogy biológiailag vagy szervezetileg is összeáll és fennáll.

#

Nincs módszer, eszköz, tan, tanács, útmutatás » ami » bárkit bárhova, elvinne, bármivé átváltoztatna, megváltoztatna, stb.

Az ilyesmi mind csak tápanyag, építőelem, vitamin, stb. lehet egy szervezetnek, ami maga magának kiválasztja és beépíti a magának szükségest szervezetébe. Hogy önmagát realizálja, létesítse, kibontsa, stb. Hasonlóan, ahogy a növény... a földben... a mag... a gyökerei...

Tápanyag » mindaz, ami neki kell természetének, sajátságainak megfelelően.

⦚ „Azt szenvedéd, mit már sok ember szenvedett. / Jelen sorsával aki nem elégedett, / És balgán többre sóvárg, könnyen tönkre jut.”

– így szól Euripidész egy fennmaradt töredéke.

Ebben a lényeg talán az, hogy ahhoz, hogy az ember többre juthasson a jelen helyzetével és adottságaival helyesen kell gazdálkodjon. A jelenjét igenelje, gondozza, gyarapítsa, virágoztassa, művelje. Bármilyen is az.

A legrosszabbat azzal teszi, ha megpróbálja jelenjét eldobni, vagy nem él vele. Azzal tehát, ami egyedül a rendelkezésére áll. És olyan dolgokkal akar működni, amik nem állnak a rendelkezésére, nem aktuális valóságok számára. Így tulajdonképpen kidobja a kukába a rendelkezésére álló, helytartósága alá tartozó jelen valóságot – a saját jelen valóságát. És ezzel tönkre ereszti saját életét, sorsát. Valami ilyesmi.

(Euripidész elveszett drámáinak töredékei, ford Csengery János, 1926. | 1062./232.oldal)

⦚ Történt, ami történt. Lett, ami lett. Most van, ami van. Innen most, merre legyen a tovább?

Nem kell reflexből hozzád tartozónak, életedet meghatározónak venned a sok nemjót, ami esetleg veled megesett.

Egyszerűen és nagylelkűen, lemondván minden további: kötődésről, analizálásról, ecsetelésről, firtatásról, korrekciózásról, neheztelésről, kesergésről, őrlődésről: le is írhatod a dolgot amolyan „behajthatatlan tételként, üzleti veszteségként”.

Mert egyszerűen semmi kifizetődéssel nem kecsegtet a dologra további veszteglést, energiát és életidőt áldozni.

És így szimplán tovább lépsz afelé, amit szeretnél, azt összehozni, amit szeretnél.

Történt, ami történt.

Lett, ami lett.

Most van, ami van.

Innen most, merre legyen a tovább?